A SZEGEDI PAPRIKA
A világhírő szegedi paprika története 1748-ban nyúlik vissza, ekkor szerepel ugyanis először írásos feljegyzésben a "paprika" szó, mégpedig egy piarista számadáskönyvben. Eleinte inkább orvosi célokra használték és csak valamivel később vált a konyha elengedhetetlen tartozékává. A 19. század közepéig inkább csak a kisebb, helyi igények kielégítésére termelték, az 1850-es évektől kezdve visziont egyre nagyobb méreteket öltött a paprikatermesztés, a jelentőssé váló kereskedelem miatt.
Központja a hagyományosan mezőgazdasági foglalkozású Alsóváros lett, ezért ezt a városrészt divat volt akkoriban Paprikavárosként is emlehetni. Vendégházunk utcájának névadója a Pálfy család, amelynek két neves tagja, Pálfy Balázs és Pálfy János dolgozták ki a paprikaőrlés nagyüzemi technológiáját. A közeli Paprika utca pedig egyike a város legrégebbi, érintetlenül maradt utcanaveinek, hiszen már a Nagyárvíz előtti, 1814-es térképen is szerepel Alsóvároson ilyen utca.
Azt, hogy Alsóváros 1000 szállal kötődik ehez a kiváló fűszernövényhez, az is bizonyítja, hogy máig is itt található a Szegedi Paprika Zrt. (a vasútállomás mögött). Bővebb történeti bemutató a Paprikamúzeumban.
HAVI BOLDOGASSZONY-TEMPLOM ÉS FERENCES RENDHÁZ (MÁTYÁS TÉR)
Vendégházunktól mindössze két utcasarokra, a Mátyás téren található a több mint 500 éves szegedi ferences templom és kolostor, ami a Pannonhalmi Bencés Főapátság után Magyarország második legrégibb, ilyen jellegű épületegyüttese, az egész Alföld legjelentősebb középkori műemléke.
Az első ferences szerzetesek 1316-ben telepedtek le Szegeden, később a mostani helyén álló Szent Péter-templom anyagának felhasználásával kezdék el építeni saját templomukat, 1465-ben., de csak 1494-1503 között készült el. Ezidőtájt épült a rendház és a kolostor is, amely a templomhoz hasonlóan, több későbbi átalakítás után nyerte el mai formáját.
Érdekesség, hogy a középkorban a templom köré temetkeztek, a legenda szerint itt került földbe Dózsa György feje is. Szintén érdekesség, hogy a templom sekrestyeajtaján egy vonal és kezdetleges írás jelzi az 1879-es nagy árvíz szintjét.
A templom körül szép park található fákkal, játszótérrel és padokkal.
A templom egyébként híres Mária-kegyhely, minden év augusztusában megtartják a Havasboldogasszony búcsút a hagyományos misével és körmenettel.
NAPSUGARAS HÁZAK
Szegeden és az egész szegedi nagytájon a parasztházak elterjedt, jellegzetes díszítése volt a napsugaras házdíszítés, vagy más néven napsugárdíszes oromzat. A parasztházak oromzata századokon át sárral tapasztott nádból vagy vesszőfonatból készült. A XVIII. század vége óta terjedt el a fűrészelt fenyődeszka alkalmazása, főleg a Tisza menti városokban. A ház utcai homlokzatán, a háromszög alakú oromzat közepén a padláslyuk egy szemet jelképez, amelyből napsugarak áradnak ki. A padláslyuk a nap - ahogy az idősek mondják, istenszöm - és abból áradnak szét a míves asztalosmunka által született sugarak. Szinte kizáróleg a szeged-alsóvárosi oromzatok sajátja a zömmel stilizált növényeket ábrázoló mintafaragvány. A legenda szerint a mátyás téri templomban található a Szegedre jellemző házoromzat ihletője, a Szentháromságot jelképező háromszögbe zárt istenszem.
Az Alsóvárosra hajdan annyira jellemző házaknak mára egyetlen városképi együttese maradt, kb. 800 méterre a vendégháztól, a Nyíl utcában (43., 45., 46. és 50. szám.). Ezen kívül még számos utcában található a környéken egy egy ilyen ház (pl. Szabadsajtó utca, Dobó utca, Tisza Lajos utca, Földmíves utca, Szabadság tér), a legszebb kétségkívül a Pásztor utca 39. szám alatt álló, ún. szamaras-ház.
VISSZA A FŐOLDALRA